Poroszló heves megyei község a Tisza-tó mellett. Az M3 autópályáról letérve ez az első község a tó közvetlen környezetében. Mára méltán érdemelte ki a „Tisza-tó Kapuja” elnevezést.

Jelentős útvonalak csomópontja ez a tájegység, mert a „kezdetek” óta ez a legalkalmasabb átkelőhely a Tiszán. Ennél fogva az őskortól lakott terület. A kő- és rézkorból is kerültek elő leletek. Említése legkorábban Anonymusnál található: „Árpád vezér és övéi... jövének ...táboruk... Puruzlou váráig terjedt.” 1209-ben már számottevő település, mert egy levél mint benedekrendi bencés monostort, apátságot említi.

1253-ban mint királyi földbirtok és egyházi hely szerepel, továbbá sótároló, vám-és révhely. Jelentős számú lakossága miatt önálló plébániája volt. Poroszló 1445-ben már mezőváros.

1262 december 5-én itt békült ki IV. Béla király fiával V. Istvánnal. Poroszló hiteles hely volt. Több Árpád-házi király valamint Károly Róbert, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás itt adott ki oklevelet.

Az 1546-os adóösszeírás Bárhory-birtokként említi. 1549-ben 15 adóköteles, 21 elszegényedett, két elpusztult, egy újratelepült jobbágytelket ölelt fel. A törökök állandóan zaklatták a település lakóit. Beli hatvani bég az 1553-1554. évi portyázása során teljesen elpusztította a várost. 1554. október 18-án itt esett fogságba a hős Bornemissza Gergely egri várkapitány.

A később újratelepült város lakosságának életét vallási ellentétek nehezítették. A falu fekvésénél fogva a lakosság háromfelé is adózott. 1672-ben a felvidéki Léva kapitánya dúlta fel. Az ezt követő, 1676-os újratelepülés után a lakosság halászattal, majd állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott. 1690-ben postaállomás létesült.

A török uralom megszűnése után a véglegesen újratelepült Poroszló gyorsan talpra állt. Bár ekkor még a mezővárosi rangját nem bírta visszaszerezni az aránylag népes, 104 családú közösségével. 1695-ben a település fele a Homonnay, negyede az egri káptalané lett, akik érdekből ösztönözték a további betelepülést. Végül 1701-ben ismét megkapta Poroszló a mezővárosi kiváltságot.

Lakosai a Rákóczi szabadságharcban is részt vettek. 1707-ben 16 katona harcolt a Csáky-féle, egy a Deák-féle kuruc ezredben és egy a karabélyos ezredben. 1710-ben itt járt II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós, akik a helyi kórházban helyezték el sebesültjeiket.

Poroszló mezővárosi helyzete kedvezett a parasztoknak, így tovább nőtt a lakosság száma. 1770-ben a kettős vármegye Heves megyei részén itt található a legtöbb parasztgazda: 267 fő. A gyarapodásnak az 1771-1772. évi úrbérrendezés (urbárium) állta útját, a parasztgazdaságok elszegényedtek. A növekvő számú nincstelen arra kényszerült, hogy a 18. század utolsó évtizedében Poroszlón felállított kincstári sóhivatalnak napszámban dolgozzon. Mások a tiszai hajók rakodásánál vagy a szálfa-tutajokon dolgoztak.

A feudalizmus-kori Poroszló lakóit nemcsak a megélhetés gondjai, hanem a természeti csapások és járványok is sújtották. A medréből kilépő Tisza sokszor változtatta ártérré a falu határát. A kolera 1831-ben 207 áldozatot szedett. 1862-ben tűzvész hamvasztotta el a város jelentős részét.

A polgári forradalom és a szabadságharc idején Poroszló ismét fontos események színhelye. A kápolnai csata után a későbbi aradi vértanúk közül többen is itt jártak. Július 25-én és 26-án pedig Korponay honvédezredes foglalt védelmi állást Poroszlónál 2500 katonájával, Gorcsakov 12000 főnyi seregével szemben.

Az önkényuralom ínséges éveket hozott. 1863-ban a 4168 főnyi munkabíró lakosból 2168-nak nem volt munkája. Az 1867-es évektől Poroszló lassan fejlődött. 1877-ben nyílt meg a Klein Jakab féle gőzmalom és gőzfűrészgyár, amely két évtized múltán kefe-, meszelő-, talicska- és téglagyárrá bővült. Fejlődtek a nagybirtokok is. A tehetősebbek helyben, vagy a szomszédos Tiszafüred határában vásároltak földet. Az 1880-as évektől szokássá vált több szegény család összefogása a földvételre. 1892-1908 között létrejött a Hordódi közbirtokosság, miközben a tiszafüredi Hordód nevű határrész végképp Poroszlóhoz került.

Mind ez, mind a Csapói erdőbirtokosság vezetése hamarosan a tehetősebbek kezébe jutott. 1891-ben elkészült a poroszlói Tisza-híd, így megindult a vasúti forgalom Füzesabony és Debrecen között.

1906-ban új középüzem, a Bán Sándor féle úgynevezett kődió gombgyár létesült, ahol 50 munkás dolgozott, közöttük 30 nő. 1907-1908-ban létrejött a Hangya szövetkezet.

A 19-20. század fordulójától kezdődő időszakot a népesség számának stagnálása jellemzi. A település belterülete az 1920-as évekig nem bővült tovább. A délnyugati területen épült fel a legnagyobb birtokos kúria és gazdasági udvar. A Nagyatádi Szabó féle földreform házhelyosztása következtében kezdett terjeszkedni a falu szalagtelkes, fésűs beépítésű utcákkal.

Az első világháború majd az azt követő 1919-es események Poroszló községet sem hagyták érintetlenül, a Tisza-híd nagy csaták színhelye volt.

A „Poroszlói Csapói Erdőbirtokosság” egyik jegyzőkönyve alapján 1936-ban 4 nagybirtok, 9 középbirtok és 979 kisbirtok volt. Az 5187 főnyi lakosságból majd 4000 földműves, több mint 500 volt cseléd. A közel száz kisiparos további 400 főt foglalkoztatott. A kiskereskedelemben 160-an dolgoztak.

Stratégiai helyzete miatt a második világháború újabb megpróbáltatások elé állította a községet.

Napjainkban a 3000 fő körüli lakosság mezőgazdaságból és az 1970-es nagyárvíz után megépített kiskörei vízlépcső, valamint az ahhoz tartozó víztározó létrejötte óta idegenforgalomból él. A Tisza-tó természeti és turisztikai értékeinek mindinkább közismerté válása pozitívan hat a község fejlődésére.

(Forrás: Váraljai István)